A kéklábú csirke és társai …

… a színes lábaikkal bemasíroztak végre a boltokba. Végre, megjelentek a üzletekben (igaz, hogy még nem túl sokban) a nem tömegtermelt, szigorú francia Label Rouge követelmények szerint tartott és feldolgozott szárnyasok. Ebben a cikkben olvashattok róla, hogy mi is az. Mindjárt három fajta csirke is kapható mostantól, fekete, kék és a hagyományosabb sárga lábú, tetszetős csomagolásban. Természetesen ez a csúcsgasztronómiai színvonalú termék drágább, mint a kommersz csirkegyári, vagy egy normál tanyasinak kikiáltott állat, de még így is nagyon korrekt áron került forgalomba. Mindez egy tiszakerecsenyi szárnyas tartó vállalkozás az Alemitta jóvoltából. Köszönjük! A tojások Franciaországból érkeznek és a keltetés után a csibék hazai levegőn és a minőségi takarmányon nevelkednek, de itt a facebook oldalukon bővebben utánanézhettek a dolgoknak.

alemitta_keklabu2.jpg

aranyszalagos2.jpg

Mindenképp ajánlom mindenkinek, hogy kóstolja meg őket, és ha nem is mindig, de legalább ünnepi alkalmakkor minimum ilyen szárnyas kerüljön az asztalra. Most én így elsőre egy 1,6 kg-os kéklábút vásároltam és egy hagyományosnak mondható ételt készítettem a combokból, minőségi alapanyagokból, teljesen hétköznapi módon. Persze a későbbiekben még nagyon sok finomság fog készülni a legkülönfélébb módokon is ezekből a remek szárnyasokból, mert innentől kezdve az biztos, hogy állandó vendég lesz az asztalunkon, csak a lábak színe fog változni. :)

keklabu_csirke2.jpg

sargalabu_csirke2.jpg

A csirkét élmény bontani, húsa feszes, rugalmas, sötét rózsaszín. A bőre igen vékony, szinte átlátszik a hús, tapintásra száraz. Illata lejárat előtt két nappal is friss csirkeillat. Csontozata erős. Mindenképpen jófajta és természetesen jól tartott, egészséges állat benyomását kelti. Eddig elégedett vagyok.:)

keklabu_bontas.jpg

A combokat (felső része kicsontozva) sütőzacskóban, bőre alatt kevés töltelékkel sütöttem. 200 °C-os előmelegített sütőbe tettem, majd rögtön 160 °C-ra mérsékeltem a sütőt és 40 perc után kikapcsoltam. Ezután még 20 percet volt a hűlő sütőben. Végül forró grill alatt pirítottam a bőrét. Íze fantasztikusan csirke ízű, Madridban ettem utoljára ilyen jót. A comb alsó része, benne a csonttal, csak minimális sót és fűszert (bors) kapott. A megsült hús feszes, harapható, de mégis lágy, szaftos.

keklabu_mell.jpg

A mellét, ami egyébként 450 g a csonttal, később szuvidálni fogom, a többi részéből pecsenyelé készül mellé.

A recept a következő posztomban. Igyekszem mostantól ismét rendszeresen írogatni.

Mostanság a piacokon szinte csak szép sárga tanyasi csirkével találkozunk – igen, ki van írva, hogy tanyasi és sárga, meg minden egyéb. Így jobban el lehet adni, de van-e mögöttes tartalom, azaz tényleg szabadtartású-e az adott állat? Legtöbbször nem, sajnos, és ez még semmi, mert az, hogy szabadtartású, még egyáltalán nem garancia arra, hogy jóízű, jó hússzerkezetű-e. Nem elég a boldog csirkeélet, mert nem mindegy, mivel és hogyan etetik, vágják, tartják őket, illetve nem utolsósorban, milyen fajtájú, génállományú az állat.