Úgy vélem, bőven megér egy posztot, főleg így tavasszal (most már tényleg tavasz van, sőt inkább nyár és remélem marad is), amikor már nagyon vágyunk friss zöldségekre, vitaminokra. Sajnos kevéssé ismerjük a borsó ilyenforma fogyasztását idehaza, nem úgy Ázsiában. Én is egy kínai utam alkalmával kerültem közelebbi kapcsolatba vele. Angliában is nagyon népszerű és kapható is (lásd a képen). Itthon sajnos nem kapható, és nem is tudom, egyáltalán termesztik-e a borsót ilyen célból. Komolyabb éttermekben azonban igen gyakran használják eme ízletes kis hajtást. Íze mint a friss borsóé, roppanós, lédús és tele vitaminnal (A, C), folsavval és akkor még nem beszéltünk arról, hogy rost-dús és alacsony zsírtartalmú (100 g mindössze 18 kalória), ami nagy előny, ha valaki vigyáz a vonalaira.

Mire is jó ez a növényke? A sima borsócsírával ellentétben, amit azért nálunk is fogyasztanak, jóval sokoldalúbb felhasználást tesz lehetővé. Csíraként a mungóbab, szójabab szerintem jobb. A borsóhajtás tulajdonképpen egy fiatal palántaszerű borsónövény, ami ilyenkor még kellően zsenge, 2-4 hetes korában fogyasztjuk. A fiatalabbak, ahol még kevésbé vannak kinyílva a levelek, fantasztikusak meleg salátákba, ázsiai módra dobva-rázva elkészítve, blansírozva, vajjal fokhagymával a parajhoz hasonlóan, krémlevesekhez. Pesztót is készíthetünk belőle. Fajtársa termésének zsenge magját tartalmazó (borsós) ételekhez is adhatjuk, újszerűen megjelenő textúraként, de akár egy sima burgonyapüréhez is. Jól passzol hozzá a fokhagyma, menta, torma. Lombosabb hajtásokat ehetjük salátaként, vagy keverhetjük más salátához is különféle öntetekkel. Egy-két „szexi” kacsos hajtással szépen díszíthetjük is fogásainkat – nem kell mindig petrezselyem vagy turbolya. Ha az interneten rákeresünk a „pea shoots” kifejezésre, rengeteg fotót és receptet találunk a felhasználását illetően, majd én is igyekszem jó néhány bevált borsóhajtásos receptemet közzétenni.

Jó, jó, de ha nálunk nem kapható, akkor hol szerezzünk? Neveljünk mi magunk! Az az igazság, hogy nagyon könnyű termeszteni, igénytelen, gyorsan nő. Teraszon, balkonon, konyhaablakban, nagyobb méretű műanyag tálcákban, kisebb (gyümölcsös) faládákban nevelhető. Egy-egy ételhez elég sok kell belőle, ezért nem érdemes kis cserepekkel bíbelődni. Főleg, ha rákapunk erre a friss saját termesztésű zöldségre. Termesztéséhez használhatunk szinte bármilyen kerti földet, komposztot, én általában zsákos fűszernövényföldet használok. Vetőmagként lehetőleg bio csíramagot veszek, de bármilyen vegyszermentes vetőmag megfelelő hozzá. Általában vetés előtt a borsókat be kell áztatni 24 órára, bevallom én nem szoktam, mert így is gyorsan csíráznak és nőnek. Ez a képen is látható. 6-8 centi vastagon elterítjük a földet a termesztő edényben és kissé lenyomkodjuk, majd egyenesre simítjuk, meglocsoljuk és jó sűrűn rászórjuk a borsót, az sem baj, ha egymás mellé kerülnek, hiszen csak hajtásnak termesztjük. Rászórunk kb. egy borsónyi földet és újból megöntözzük és utána már csak várni kell a termést. Fajtától függően 2-4 hét múlva már ehetjük is. Legutóbb cukorborsót vetettem (40 g) és 10 nap alatt megnőtt (lásd a képen).

Természetesen időnként öntözzük, naponta, kétnaponta nézzünk rá, ne hagyjuk kiszáradni. Ha azt akarjuk, hogy folyamatosan legyen borsóhajtásunk 5 naponta vessünk el egy adagot. Hideg időben azért lassabban nő, meleget és a napfényt meghálálja. Betakarításkor a legalsó levélkék fölött vágjuk és ilyenkor a legtöbb hajtás újra nő, bár az már nem lesz olyan szép. A letermett földet ne dobjuk ki, ha tudjuk komposztálni, remek talaj lesz más növény számára.