… a színes lábaikkal bemasíroztak végre a boltokba. Végre, megjelentek a üzletekben (igaz, hogy még nem túl sokban) a nem tömegtermelt, szigorú francia Label Rouge követelmények szerint tartott és feldolgozott szárnyasok. Ebben a cikkben olvashattok róla, hogy mi is az. Mindjárt három fajta csirke is kapható mostantól, fekete, kék és a hagyományosabb sárga lábú, tetszetős csomagolásban. Természetesen ez a csúcsgasztronómiai színvonalú termék drágább, mint a kommersz csirkegyári, vagy egy normál tanyasinak kikiáltott állat, de még így is nagyon korrekt áron került forgalomba. Mindez egy tiszakerecsenyi szárnyas tartó vállalkozás az Alemitta jóvoltából. Köszönjük! A tojások Franciaországból érkeznek és a keltetés után a csibék hazai levegőn és a minőségi takarmányon nevelkednek, de itt a facebook oldalukon bővebben utánanézhettek a dolgoknak.

Mindenképp ajánlom mindenkinek, hogy kóstolja meg őket, és ha nem is mindig, de legalább ünnepi alkalmakkor minimum ilyen szárnyas kerüljön az asztalra. Most én így elsőre egy 1,6 kg-os kéklábút vásároltam és egy hagyományosnak mondható ételt készítettem a combokból, minőségi alapanyagokból, teljesen hétköznapi módon. Persze a későbbiekben még nagyon sok finomság fog készülni a legkülönfélébb módokon is ezekből a remek szárnyasokból, mert innentől kezdve az biztos, hogy állandó vendég lesz az asztalunkon, csak a lábak színe fog változni. :)

A csirkét élmény bontani, húsa feszes, rugalmas, sötét rózsaszín. A bőre igen vékony, szinte átlátszik a hús, tapintásra száraz. Illata lejárat előtt két nappal is friss csirkeillat. Csontozata erős. Mindenképpen jófajta és természetesen jól tartott, egészséges állat benyomását kelti. Eddig elégedett vagyok.:)

A combokat (felső része kicsontozva) sütőzacskóban, bőre alatt kevés töltelékkel sütöttem. 200 °C-os előmelegített sütőbe tettem, majd rögtön 160 °C-ra mérsékeltem a sütőt és 40 perc után kikapcsoltam. Ezután még 20 percet volt a hűlő sütőben. Végül forró grill alatt pirítottam a bőrét. Íze fantasztikusan csirke ízű, Madridban ettem utoljára ilyen jót. A comb alsó része, benne a csonttal, csak minimális sót és fűszert (bors) kapott. A megsült hús feszes, harapható, de mégis lágy, szaftos.

A mellét, ami egyébként 450 g a csonttal, később szuvidálni fogom, a többi részéből pecsenyelé készül mellé.

A recept a következő posztomban. Igyekszem mostantól ismét rendszeresen írogatni.

Mostanság a piacokon szinte csak szép sárga tanyasi csirkével találkozunk – igen, ki van írva, hogy tanyasi és sárga, meg minden egyéb. Így jobban el lehet adni, de van-e mögöttes tartalom, azaz tényleg szabadtartású-e az adott állat? Legtöbbször nem, sajnos, és ez még semmi, mert az, hogy szabadtartású, még egyáltalán nem garancia arra, hogy jóízű, jó hússzerkezetű-e. Nem elég a boldog csirkeélet, mert nem mindegy, mivel és hogyan etetik, vágják, tartják őket, illetve nem utolsósorban, milyen fajtájú, génállományú az állat.