Sokan nem tudják, de most van a rántott csirke szezonja. Azért még biztosan vagyunk jónéhányan, akik emlékeznek arra, amikor egy tavaszi vagy kora nyári vasárnapi ebéd gyanánt anyánk vagy nagyanyánk elénk tette a frissen vágott, gyenge, rántanivaló csirkéből készült rántott csirkét. Például egy zsenge tökfőzelék vagy zöldbab főzelék feltéteként. Az élvezetek netovábbja – csak úgy a hétköznapon is. Ami nekem még mindig megvan belőle, az a friss, kifejező csirkeíz, szaftos gyenge hús és ropogós, illatos panír.
Ma már csak emlékek ezek nekünk városlakóknak, mert ugyan hol juthat az ember kilogramm körüli, kifejezetten a fenti célra nevelt szabadtartású csibéhez, lehetőleg frissen. Ráadásul nem is minden csirkefajta jó hozzá, a gyári tömegtermelt csirkét pedig felejtsük el. Semmi köze azokhoz a csirkékhez, amiken például én is nevelkedtem. A piaci csirkék eredetéről sem sokat tudni, ráadásul túl magas hőmérsékleten „forrázzák” őket, a bőrük a testükre feszül, reped, szakad.
Magyar Elek, "Az Ínyesmester", 1932-ben megjelent szakácskönyvében igen komoly kritériumokat jegyez le a jó rántanivaló csirkékkel szemben, ami manapság szinte teljesíthetetlen a legtöbb háztartásban. A poszt végén olvasható beszkennelve.
Szóval, ha szeretnénk tudni, hogy milyen is (volt) az igazi rántott csirke íze a tiszteletbeli ezredes fűszerkeveréke nélkül, ne késlekedjünk, szerezzünk be egyet az Aranyszalagos csirkék tenyésztőjétől. Itt már írtam róluk és a többi csirkefajtáról is. Meg fogunk lepődni, hogy a natúr csirkének is van íze, illetve, hogy kevés só, friss kiflimorzsa és zsír milyen csodákra képes.
Természetesen lehet használni fűszereket, különféle morzsákat is a panírhoz, magam is teszem időnként, de az már egy más étel lesz akkor, számomra nem igazi rántottcsirke. :)
Hozzávalók 2-3 főre:
- 1 db 1 kg körüli sárgalábú rántanivaló csirke (ha nem kapirgál otthon, akkor természetesen az Alemittától)
- frissen szárított, szitált kiflimorzsa, jó minőségű kifliből
A friss, illatos kiflit vékonyan felkarikázunk, 130˚C-os sütőben megszárítjuk, összetörjük, szitáljuk.
- sima liszt (BL55)
- 2 tojás (szabadtartásból)
- 80-100 dkg mangalicazsír
- só ( parajdi, vagy himalájai gyémántsó)
Elkészítés:
A csirkét vágjuk nyolc darabra, sózzuk meg és hagyjuk állni legalább fél órát. Fontos, hogy a hús szobahőmérsékletű legyen és a só is járja át. Nem fog a só sok nedvességet kivonni a minőségi, friss húsból, de azért kissé törölgessük meg konyharuhával vagy jó minőségű papírtörlővel, mielőtt belisztezzük. Csak vékonyan vonja be a liszt a húst. Ezután felvert tojásba mártjuk, prézlibe forgatjuk, ami csak vékonyan vonja be, majd késlekedés nélkül a közepesen forró zsírba tesszük és aranyszínűre rántjuk. A húsok vastagságától függően a combokat maximum 6-7 percig, a szárnyakat és a fél melleket 5-6 percig készítjük. Ezalatt az idő alatt el kell készülnie, anélkül, hogy megégne, illetve a hús nedve elkezdene a zsiradékba távozni. Nem könnyű feladat, de ha sikerül, nagyon szaftos húst kapunk – igen, a mell is durván szaftos marad, de tényleg. :)
A panír vékony, ropogós, a kontraszt tökéletes lesz.
Az elkészült húsdarabokat rácsra szedjük és azonnal tálaljuk. Kizárólag frissen, melegen jó, de akkor nagyon és legjobb kézzel enni és finom sört inni mellé. Köretként friss zsenge párolt zöldborsóval kevert rizst, vagy könnyű, tavaszi-nyári főzeléket is választhatunk.
