A karajról három dolog ugrik be elsőre, egy száraz rántott hús, a Holló Színház Csúcsforma vetélkedője, illetve, nem utolsó sorban a „méltán” elhíresült csem. ser. kar… :D Nézzük az utóbbit. Idézet egy a Bűvös Szakácson és a Magyar Konyha magazinban is megjelent írásból.
„A szocialista vendéglátóipar országszerte szinte teljesen azonos, "indigózott" étlapjain a hentesborda és a brassói mellett az egyik legkitartóbb szereplő volt a csemege sertéskaraj pirított burgonyával és párolt káposztával, köménymagos pecsenyelével (csem.ser.kar.pir.burg.pár.káp.)”
Anno bizonyára sokan ettünk ilyen étlapról.:) Így utólag rájöttem, hogy a Romhányi féle nagyon vicces újmagyar nyelvre hasonlít ez rövidítéses dolog, amit MZ/X, a 30. századbéli rokon beszélt (a korosztályom által nagyon kedvelt) Mézga család című rajzfilmsorozatban, és természetesen csak Aladár értette. :D
A fenti fogásom egyébként, a régi stencilezett étlapok mintájára, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor újmagyarul így nézne ki: Mang. csontkar., vajburg. pür., pezsg-alm. párkáp. pecs. lé :D
Úgy gondoltam, hogy az én csemserkar-om alapanyaga most a szép zsíros, csontos mangalica karaj lesz. Mi más? Az alapanyag, a mangalica karaj egyébként a nemrég nyitott Mangalica Mennyország-ból származik. Jó minőségű mangalica húsnak tűnt, és erre az elkészítése után is csak azt tudom mondani, hogy soha rosszabbat. :) Sajnos a kereskedelmi forgalomban lévő olcsó sertéshúsok nagyon vizesek, íztelenek. Visszatérve az ételre, nem kifejezetten diétás fogás, de igazán finom disznóság, visszafogottan fűszerezve, hogy tudjuk mit is eszünk, mert lassan elfelejtjük, milyen ízű és állagú is a jó disznóhús. :(