Adva volt két kisebb egész tanyasi csirkecomb – gondolkoztam mi készüljön belőle, mert nem akartam csak úgy simán megsütni. A mélyhűtőben pedig még volt egy fél kacsamell, amit már egy ideje el akartam valaminek készíteni, de így - fagyasztottan, majd felolvasztva, ráadásul, csak egy darab, - nem nagyon akaródzott. Ekkor beugrott, hogy prád (töltelék) lesz belőle, amihez elég ha 0°C-ig felengedem és ráadásul még ott a bőre is, azt kisütöm és ezzel töltöm meg a combokat. Köretnek karfiolpürét gondoltam, vagy rizottót, de végül egy karfiolos rizottó lett. A prád finom, „olvadós”, egyáltalán lett nem lett gumis – a technológiát a Bűvös Szakács-ról lestem el. Természetesen csirkemellből készült práddal is tölthetjük a combot, bár így kevésbé lesz karakteres. Mindent összevetve kicsit munkás, de finom vacsora lett a fenti szárnyas „alkatrészekből”.

Egyik kedvenc főzelékemről van szó, persze csak akkor, ha én készítem. A másik a tökfőzelék kaporral, kaporolajjal és hozzá ropogós csirkeszárny nuggets – ja és egy pohár sör. Egyszerű ételek ezek, de szerintem nagyon-nagyon finomak, ha megadjuk a módját az elkészítésének. Felejtsük el a lisztes habarásokat, nehéz rántásokat. Ne főzzük péppé a zöldségeket, így megmaradnak benne az értékes tápanyagok. Sűríthetjük a főzelékeket a zöldségekkel, amikből készülnek, vagy használhatunk más zöldséget is, ami passzol hozzá, lehet ezzel kísérletezni. Érdemes ezt a főzeléket még most elkészíteni, amíg van csicsóka. Az alábbi paprikás csirkeragu nem csak kelkáposzta főzelékhez passzol, mert ebből a finom paprikás raguból néhány kanál remek feltét lehet még sárgaborsó, zöldbab vagy könnyű nyári fejtettbab-főzelékhez is. Remekül egészítik ki egymást ebben az ételben: az édeskés, krémes, csicsókás sűrű lé, a vele mozaikosan összeolvadó ízes paprikás mártás, a lágy husi és az enyhén ress káposzta.

A kacsa és a narancs klasszikusan jó párosítás, főleg úgy, hogy a spájz éppen tömve volt jó áron vett édes-leves friss juice-hoz való narancsokkal. Szóval, szerettem volna belőlük is használni a hűtőben kuksoló két kacsamell(é). De mi legyen a köret? Akkor beugrott: Crépes Suzette, ami egy narancsos-karamellás palacsinta desszert. Jó-jó, de ez így édes. Akkor is palacsinta lesz, sósan – majd kitalálok valamit. Valahogy így körvonalazódott meg bennem ez a fogás, aztán nekiláttam és hihetetlen finom harmonikus egységgé állt össze. Van vele egy kis macera, de szerintem megéri elkészíteni.

A piccata egy olasz eredetű húskészítési mód, egyfajta serpenyős hús szafttal. A lényege, hogy egy vastagabb hússzeletet, ami lehet borjú, bárány, csirke vagy akár hal, lisztbe mártva, olajon gyorsan kisütünk. A serpenyőben visszamaradó pörzsanyagokat borral, alaplével feloldva, kissé beforralva citrommal ízesítjük, végül hideg vajat keverünk bele (montírozzuk). Ez képezi a húshoz a mártást. Tényleg gyors és nagyon finom.

Persze ez az étel is csak akkor lesz igazán jó, ha kiváló alapanyagokat használunk. Ebben az ételben petrezselyem helyett rukkolát használok, illetve a bor mellé még kevés vermutot is öntök, mert mindezek fűszeressége szerintem remekül passzol a kapribogyóhoz. Így az amúgy meglehetősen semleges ízű csirkemellhez egy igen finom fűszeres, pikáns ízű mártást kapunk. Könnyed vacsorának tökéletes és körettel együtt sem tart tovább az elkészítése fél óránál.

Nem vagyok egy nagy fasírt rajongó, de a rafináltan fűszerezett, belül szaftos, kívül pirult ropogós húsgolyóknak azért nem tudok ellenállni. Főleg, ha van hozzá egy jó kis mártás. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva imádon a sültpaprikát a füstös-édes telt íze miatt. Igazából csak szép piros érett kápiából tudom elképzelni, mert annak elég vastag a héja és a sütés után könnyebb lehúzni, szinte egyben lejön. Ami pedig az ízét és a zamatát illeti, a kaliforniai sehol sincs hozzá. Az alábbi ételemhez köretként el lehet képzelni párolt zöldséges rizst is, de én egy gyorsabb és szerintem ide illőbb kuszkuszt készítettem. A kuszkuszba keverhetünk friss zöldség concasse-t (kis paradicsom-, paprika-, uborkakockák ), ezzel egészen üdévé tehetjük. Legutóbb egy sütőben átsütött gömb-cukkínibe töltöttem és így egész dögös lett és még a „tálka” is ehető. 

A paprikás csirkét mindenki szereti és gyakran készíti. Ki így, ki úgy, de nagyjából hasonlóan, hiszen egy olyan, néhány alapanyagból előállítható ételről van szó, amit szerintem elrontani sem lehet. Vagy mégis? És abból lesz a Hortobágyi húsos palacsinta. Tény, hogy az ehhez hasonló egyszerű ételek is akkor lesznek igazán finomak, ha kiváló alapanyagokat használunk. Kiváló magyar paprikát sajnos nem is olyan könnyű beszerezni, mint gondolnánk. De jó minőségű tanyasit csirkét sem. Ha ezt a két problémát megoldottuk, nyugodtan elkészíthetnénk vacsora-vendégeinknek is egy finom paprikás csirkét. Mert maga az étel valóban finom, de egy kicsit unalmas, nehéz elegánsan tálalni. A vendégek első hallásra biztos meg is lepődnének, mert ez nem az a tipikus vendégváró étel, pedig szerintem lehet ezt másképpen is csinálni és most nem feltétlen arra gondolok, hogy egy Bresse-i csirkét kell majd feláldoznunk érte. A paprikás csirkében mi a legfinomabb? Hát a szaft, meg a galuska. Mert a hús kicsit kifő, vagy szétfő, ha nem fő ki, nem ízes a szaft.

Abból indultam ki, hogy csináljuk egy finom, ízes sült csirkét sok vajjal, fűszerpaprikával, ropogós bőrrel és külön egy jó tejfölös pörköltszaftot és tegyük őket össze. Tálaljuk ezt is galuskával, mi mással is lehetne, de ezen is csavarjunk egy picit, tegyünk bele a tésztába pirított gombát és az elkészült galuskákat kis szikkasztás után pirítsuk meg vajon. Ez a kívül ropogós, ízes galuska akár külön tejföllel is fogyasztható lenne, de mindenképp jó köret az alábbi ételemhez. Ehhez kicsontozott csirkét használtam, mert így jobban be lehet kenni a fűszeres vajjal, ami jól átjárja majd a húst és szebben is tálalható.

Az hiszem, hogy sokak egyetértenek velem, hogy a csirke egyik legfinomabb része a szárny, annak is a középső íze a két csonttal. Az már más kérdés, hogy macerás enni és elegánsan nem is nagyon lehet. Ki kellene csontozni. De hogyan? Ha megnézitek ezt a videót, rájöttök, hogy nem is olyan nagy ördöngősség egy szárnyat vagy akár egy egész csirkét kicsontozni. Vagy mégis? Könnyen el lehet sajátítani a látottakat, én már egy ideje így csinálom és most már nagyon gyorsan megy. Visszatérve a szárnyra, én nem fordítom úgy ki, mint Pepin a felvételen, csak kicsit hátratolom a húst a bentmaradt nagyobb csonton és gömbölyded alakra formázom. Ez a húsfalat mindenképp panírért és bő zsiradékban történő sütésért kiállt. Aztán kívül ropog, belül szaftosan elomlik, illetve elomlana, ha nem lenne ott még az az egy csontocska. De innen már csak egy mozdulat. Ha kisült, óvatosan megtekerjük, és az ellentétes oldalon kitoljuk. Ha nem jön ki, akkor még nem készült el eléggé. A csont helyére én már tettem még forrón a csont méretére vágott cheddart, ami beleolvadt, fűszervajat injektáltam bele (egyfajta kijevi csirkeszárny lett így). Szóval el lehet vele játszani. A lényeg, hogy nagyon jó így a vendégek elé tenni és aztán bezsebelni az elismeréseket.

Az alábbi recept (inkább felsorolás) egy egyszerű, de finom gyorséttermi stílusú étek kicsit finomabb változata.

Pesto, ezen a gyűjtőnéven nevezik az olaszok ezeket az illatos, ízes finom kencéket, amelyeket főként kifőtt tésztákra tehetünk, de adhatjuk sültek, halak mellé is. Igen változatos hozzávalókból könnyen elkészíthető ez a jó tésztára való szósz, ami nemcsak hogy egészséges, de a bor is jól csúszik mellé. A legfontosabb hozzávaló a jó minőségű (lehetőleg kézműves) extraszűz olívaolaj, e nélkül hozzá se fogjunk. Ezen kívül szükség van még olajos magvakra (fenyőmag, dió, pekándió, kesudió, mandula), friss fűszernövényekre (bazsalikom, petrezselyem, rukkola, medvehagyma, menta, kakukkfű), illetve olajban eltett szárított paradicsomra a piros pesto-hoz. A sajtról sem szabad megfeledkeznem, ami lehet érett Parmezán, Grana Padano vagy Pecorino. Én a pesto készítéséhez a magvakat mindig megpirítom kissé, hogy előjöjjenek az aromák és mindig adagolok hozzá a készítés során egy kis vizet is, hogy krémes emulziót kapjak (ami jól tapad a tésztára), mert nem szeretem, ha csicsog az olaj a tésztán. Sokan készítik mozsárban, de szerintem a botmixer is jó, csak ne mixeljük túl sokáig, nem baj, ha kissé darabos. Az alábbi recepthez természetesen használhatunk más tésztát is, amit szeretünk, vagy ami éppen van otthon.

A lencsefőzelék az egyik kedvencem, de valljuk be, nem túl elegáns étel és ha vendégnek próbálnánk adni, biztos nem lelkesednének, pedig nagyon finom. Sokféle lencse létezik, de az egyik legjobb az aprószemű zöld Puy lencse. Az eredeti francia persze nem olcsó, de használhatunk Puy típusú lencsét is. Ezt a fajtát nem kell beáztatni, 20-25 perc alatt megfő, finom telt, diós íz jellemzi. Mint minden száraz hüvelyest, célszerű lágy vízben főzni és sót csak a főzési idő utolsó harmadában adni hozzá. Nem szabad azonban szétfőzni, mert akkor „iszapossá” válik és elveszti a zamatát. Egy korábbi, sültpaprikás, mustárszószos szűzpecsenye ételemet gondoltam újra a lencsével és szinte egy teljesen más étel született.

Ezt a tortát már rég kigondoltam és végre is készítettem. Benne van minden finomság (csoki, túró, marcipán, házi baracklekvár), amit a legtöbben szeretünk. Nem bonyolult, mégis különlegesen finom a végeredmény. Mivel a vajkrémek kevésbé jönnek be nekem, ezért ebben a tortában most egy különleges csokoládé mousse-t használok, az úgynevezett csokoládé chantilly-t. Ez nem más, mint jó minőségű, minimum 70 %-os csokoládé meleg vízben vagy más folyadékban (gyümölcslé, kávé, bor) felolvasztva, majd hideg vízfürdőn felverve habosra. Pont úgy felverhető, mint a tejszín. Könnyű, tiszta ízű csokoládéhab lesz belőle. Így is feltálalható magában, vagy gyümölcsökkel, tejszínhabbal. Ha így akarjuk elfogyasztani, elkészülte után azonnal tálalni kell, mert kb. 10 perc elteltével kissé megszilárdul és egy keményebb mousse lesz belőle. A szájban könnyen olvad és a tiszta csokiízt mindennél jobban lehet érezni A folyamat visszafordítható, tehát ilyenkor újra fel lehet olvasztani és fel lehet verni, akár többször is. A baracklekvár helyett használhatunk bármilyen más savanykás lekvárt is, ami jól harmonizál a túróval és a csokival, mint például ribizli, málna, szeder, persze magok nélkül. A nyári szezonban használhatunk friss gyümölcsönteteket és dekorálhatjuk friss gyümölcsökkel is a tortát.