A étel nevében a tavaszi jelenti a zöldségeket (csak úgy nem alliterálna ilyen klasszul), mert azért ezek is fontos összetevői ennek a finom és gyors tésztás ételnek. Nagy kedvencem a konzerv tonhal, de persze a minőségi, sajnos a jó nem olcsó, de finom gyors ételeket, krémeket, pástétomokat, tésztás ételeket és sok mást is lehet belőle csinálni. Amikor raviolit vagy tortellinit készítek mindig marad ki egy kis tészta (pláne, hogy direkt többet készítek), ilyenkor a szép vékony tésztát kicsit szikkadni hagyom és még mielőtt teljesen kiszáradna, laskára tépkedem és hagyom megszáradni. Rusztikus és jó cakkos széle lesz, így még jobban tapad rá a szósz. Túrós csuszához, de bármihez finom, és hipp-hopp kifő. Persze lehet frissen is gyúrni, nyújtani ehhez az ételhez, de akkor már nem lesz olyan gyors, mert amúgy kb. 20 perc alatt kész. Használhatunk bolti tésztát is, de akkor már szinte nem is ezt az ételt kapjuk, egyszerűség ide, egyszerűség oda. Javaslom, ne csak a konditerembe járjunk gyúrni.

Hozzávalók 2 főre:

• 180 g házi tépett tészta vagy csuszatészta
• 160 g konzervtonhal (Rio Mare, vagy jobbféle üveges)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek vaj
• 2 újhagyma
• 2 dl tejszín
• frissen reszelt parmezán vagy grana padano a tésztára
• só, bors
• 150-200 g vegyes zöldség (friss, zsenge zöldborsó, zöldspárga, újrépa, zsenge karalábé)
• kis csokor turbolya, és/vagy petrezselyem zöld

Elkészítés:

Dobjunk fel vizet forrni a tésztához. Vegyünk elő egy jó kis serpenyőt, lehetőleg akkorát, amibe majd a kifőtt tészta is kényelmesen elfér. A hagymát karikázzuk fel, a fokhagymát vágjuk leheletvékony szeletekre. A zöldségeket vágjuk kis kockákra, vagy daraboljuk fel, a spárgát pikkelyezzük le előtte és a fás része se kerüljön bele, a borsót fejtsük ki. A tonhal olajából tegyünk egy keveset a serpenyőbe (ha jó halunk van, akkor ez olívaolaj), adjunk hozzá egy ek vajat és kezdjük el párolni a felszeletelt újhagymát. Adjuk hozzá a répát, a karalábét és öntsük rá a tejszínt, sózzuk borsozzuk. Ha már kezdenek puhulni, mehet bele a zsenge borsó és a spárga is. Mire ezek is elkészülnek, kissé be is sűrűsödik. Ekkor levesszük a tűzről, belekeverjük a villával kissé összetört tonhalat (ne legyen túl olajos, inkább előtte csepegtessük le) és a frissen felaprított turbolyát. Lefedjük, már nem főzzük és hagyjuk összeérni az ízeket. Ha már forr a víz, sót teszünk bele és kifőzzük benne a tésztát. Ha kész, leszűrjük és ráöntjük a serpenyő tartalmára és alaposan (dobva-rázva, vagy ahogy könnyebb), de könnyedén összekeverjük. Kevés tésztafőző-vizet adhatunk hozzá, ha túlságosan egybeállna. Frissen reszelt parmezánnal megszórva tálaljuk. Adhatunk mellé könnyű fejes- vagy római salátát, nem túl savas öntettel.

Még javában tombol a spárgaszezon, ilyenkor spárgát spárgával (zöldet fehérrel, fehéret zölddel) eszem és az alábbi ételem is ennek jegyében született. Eredetileg spárgás rizottót akartam készíteni kevéske (de legalább nagyon friss) lazacom mellé, de végül is a rizst „kifelejtettem belőle”, de amúgy hasonlóan készítettem, mint a rizottót szokás. Persze régebben csináltam már más zöldségből is „rizottót” és még fogok is. Ezek tulajdonképpen egyfajta finom, könnyű és stílusos főzelékek, mindenféle lisztes-rántásos „nehezítés”, de úgy is mondhatnám, hogy elrontás nélkül. A krémes rész itt egy könnyű zöldspárgából készült püré, a többi pedig hosszában felezett, 3-4 milliméteresre felszeletelt, vajban pirított fehérspárga. A zöld- és a fehérspárga fejeit egyben hagyom, a nagyobbakat felezem. Könnyű vacsorának vagy előételnek is tökéletes és gyors, az előkészítés a hosszabb. A bébi rukkola (én hívom annak) az én újabb kedvencem. Sűrűn vetem, mint a zsázsát, és néhány nap múlva ollóval szüretelem. Finom, de még nem olyan erőteles rukkola íze van már ekkor is, és salátára szórva is finom.

Hozzávalók 2-3 főre:

• 0,5 kg friss fehérspárga
• 0,5 kg friss zöld spárga
• 160-180 g friss, bőr nélküli lazacfilé (csak a nagyon friss jó, mert rövid hőkezelést kap)
• 1 közepes salotta, esetleg dundi újhagyma feje finomra vágva
• egy marék bébi rukkola vagy esetleg más friss zöldfűszer
• 2 dl húsleves vagy zöldségalaplé
• 1 ek crème fraîche, esetleg zsíros tejföl
• 2 ek frissen reszelt parmezán, vagy grana padano
• 30 ml száraz Noilly Prat vermut, ha nincs, akkor száraz fehérbor
• 25 g vajkockák + 3 ek vaj
• frissen őrölt feketebors
• só (himalájai kristálysó, vagy himalájai gyémántsó)

Elkészítés:

A spárgákat alaposan megmossuk, ne maradjanak homokszemcsék a fejrésznél. A fás végeket levágjuk (letörjük), a zöldspárga pikkelyeit leszedegetjük. A spárgafejeket levágjuk, külön-külön félretesszük. Ha túl vastagok, hosszában kettévághatjuk. A zöldspárga szárait 3-4 milliméteres szeletekre vágjuk, a fehér spárgát hámozzuk, hosszában félbevágjuk, majd szintén 3-4 milliméteres szeletekre vágjuk. A lazacot hideg vízzel leöblítjük, papírtörlővel leszárítjuk, majd kb. 2x2 cm-es kockákra vágjuk. A salottát finomra vágjuk.

Az alaplét felforraljuk, hozzáadjuk a darabolt zöldspárgát és kevés sóval roppanósra főzzük, maradjon meg a szép zöld színe. Ezután a crème fraîche-t egy ek vajjal és néhány kanál főzőlével leturmixoljuk. Nem túl sűrű szitán átszűrjük, félretesszük. Egy serpenyőben a salottát egy evőkanál vajon megfonnyasztjuk, rádobjuk a lazacot, éppen csak átforgatjuk, beleöntjük a vermutot vagy a bort és 1 percig pároljuk, majd kiszedjük egy tálkába és sózzuk, borsozzuk, tartsuk melegen. A serpenyőbe adjunk még egy ek vajat, majd először a fehérspárga fejeket tegyük bele, pároljuk kicsit, majd a zöldspárga fejeket, és amikor már kezdenek puhulni, mehetnek hozzá a fehérspárga darabok. Majd sózzuk és tovább pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a zöldspárga-krémet és ezzel készre (rizottó sűrűségűre) főzzük. Mind a  spárgafejek, mind a darabok maradjanak roppanósak, de puhák. Legvégül adjuk hozzá a vajkockákat és a parmezánt. Ha szükséges, még sózzuk, kevés borsot is tekerhetünk még rá. Előmelegített tányérokra adagoljuk, a tetejére tesszük a „szirmokra” szedett lágy lazacot és megszórjuk parmezánnal, zöldfűszerrel. Locsolhatunk rá még ízlés szerint olívaolajat. Egy száraz, reduktív olaszrizlinget ajánlanék hozzá.

Újabban, ha kókuszdiót látok valamelyik boltban, nem tudok ellenállni neki. Bevallom, megkedveltem a friss kókusz decens aromáját, csak úgy elropogtatva is finom és egészséges, ehhez még a barna belső héjat sem kell lefarigcsálni. Vásárláskor ügyeljünk arra, hogy nehéz legyen (sok víz lötyögjön benne) és ne legyen sérült rajta a 3 kis bemélyedés. Egyébként nem túl nehéz felnyitni, csak túl van misztifikálva, bár kétségtelen, mire reszelék lesz belőle, eltelik némi idő. Most viszont vettem a „dió” mellé egy érett illatozó ananászt is és már tudtam, hogy kedvenc koktélom szilárd változatát fogom elkészíteni belőle. A neten láttam pár receptet ezzel kapcsolatban, de egyik sem nyerte el a tetszésemet, ezért, mint legtöbbször, magam kreáltam az alábbi receptet. Nem volt nehéz, mert csokis kókusztortát már csináltam legutóbb, csak ezt kellett egy kicsit (nagyon) átalakítani. Szerettem volna az eredeti koktélra nagyon hasonlító ízű sütit alkotni. Kijelenthetem, hogy sikerült és látványra sem lett utolsó, még így is, hogy koktélcseresznyét nem tettem a tetejére.

Hát igen, számomra a fehérspárga a csúcs, ha valóban friss, de minimális körítéssel, pl. egy hollandi mártással. Kifinomult ízlésű zöldségrajongók igazi kedvence a fehérspárga, de nem könnyű jól elkészíteni. Macerás, mert körültekintő hámozás nélkül élvezhetetlen lesz, és nagyon fontos a készültségi foka is, mert túlkészítve pépes, szálas, íztelen lesz. Alulkészítve ugyan ehető, de finom kukoricás, édes, illetve földes aromái nem jönnek elő. Egyébként nyersen is ehető zöldség, mártogatósként vagy salátában. Elkészítésére több megoldás is létezik, de szerintem ehhez az ételhez legjobb vajban párolni, kevés sóval, csipet cukorral. Már néhány éve, minden tavasszal többször elkészítem a fenti hollandi mártással, amiben a kapor némi fűszeres fanyarságot ad, és spárga párlattal, ami intenzív spárga zamatot visz bele. A friss fűszernövények (bazsalikom, turbolya, metélő petrezselyem) sem csak a dekoráció végett vannak a tányéron, hanem velük kóstolva plusz íz-élményekhez jutunk. Szerintem fantasztikus tavaszi előétel, érdemes elkészíteni. Sajnos a spárga párlat nem olcsó, de évekig elég.

Hozzávalók 2 főre előételként:

• 12 db közepes vastagságú, nagyon friss fehérspárga
• 1 tanyasi tojás sárgája
• 10 dkg vaj
• fél vegyszermentes citrom
• ¼ csokor kapor
• 2 tk spárga párlat
• só (himalájai gyémántsó)
• fiatal fűszernövény levélkék (bazsalikom, turbolya, metélő petrezselyem)

Elkészítés:

Először elkészítjük a fűszeres tisztított vajat. A kaprot mozsárban péppé zúzzuk. 7 dkg vajat egy mártásforraló edényben felmelegítjük kb. 50°C-ra, a habját leszedjük és rövid ideig állni hagyjuk. Néhány perc múlva leöntjük a tiszta vajzsírt az alján összegyűlt üledékről egyenesen a mozsárban lévő zúzott kaporra, összekeverjük és pár percig állni hagyjuk, majd 2-3 réteg gézen átszűrjük egy tiszta edénybe.

A spárgát megtisztítjuk, a végét ferdén levágjuk, csak mert így jobban néz ki. A tisztításról, elkészítésről sokat lehet itt tanulni (Spárga, Bűvös szakács), ha valaki még nem profi ebben. Egy akkora serpenyőben, ahol egymás mellett elférnek a spárgák, 3 dkg vajban kevés sóval nagyon kis lángon megpároljuk, ne süljön, csak főjön. Ez eltart egy darabig, mindig legyen egy két plusz spárga benne, amiből időnként levágunk és kóstolunk. Egy-egy kanál vizet tehetünk rá időnként. Ha még roppanós, de már puha, elkészült. Ez kb. 8-12 perc, ezalatt elkészítjük a hollandi mártást. A tojássárgáját egy kisebb, magasabb, vastag falú nyeles serpenyőbe tesszük egy kanál vízzel és kevés sóval és igen kis lángon habverővel folyamatosan keverve habosra (kétszeresére) verjük. Ügyeljünk rá, hogy az edény ne legyen túl forró, mert a tojás kicsapódik. Lehet gőz felett is, ha valakinek úgy egyszerűbb, de szerintem ez plusz macera. Egyszerűbb időnként elemelni az edényt a tűztől, hogy ne melegedjen túl, de ehhez kis gyakorlat szükséges. Ha indukciós tűzhelyünk van, állítsuk 60°C-ra. Közben a tisztított vajat kissé felmelegítjük kb. 50°C-ra, és ha a tojásos hab (sabayon) is lehűlt ugyanennyire, akkor apránként hozzákeverjük a tisztított fűszeres vajat, mintha majonézt készítenénk. Egy közepesen sűrű, zöldessárga színű selymes mártást (emulziót) kell kapnunk, amit a spárga párlattal és citromlével ízesítünk. Ez a mártás nagyon illik a párolt spárgához. Tálaláskor 6-6 spárgát helyezünk a tányérra, körberakjuk a fűszernövénykékkel és egy két evőkanál mártással azonnal tálaljuk. Ne legyen forró, csak meleg, szerintem akkor a legjobb. Ha kihűl akkor sem az igazi.

Ha gyorsan össze akarok dobni egy vacsorát, gyakran készítek - ami éppen van otthon típusú (gyári száraz) - tésztát pont a gyorsaság miatt, a gyúrás ilyenkor sajnos elmarad. Sajnos, mert összehasonlíthatatlanul finomabb egy frissen gyúrt tészta jóféle lisztből, tanyasi tojással. Azért, ha tehetem, igen gyakran gyúrok és mindenkinek ajánlom, mert annyira nem nagy macera, főleg ha van tésztanyújtó gép. Tehát gyúrjunk, gyúrjunk vazze! Az alábbi furán elnevezett „tészta ételem” érdekessége, hogy nincs benne tészta, viszont minden egyéb igen, ami az olasz carbonara módra készülő tésztákon van, tojás, parmezán, bors. A tésztát itt fettuccine fazonra metélt zöldspárga helyettesíti. Az ötlet egy reggeli spárgás omlettem elfogyasztása közben körvonalazódott, mert nagyon finomra sikerült, némi reszelt parmezán és ropogós bacon társaságában tálalva. Akkor következzék a recept, ami szerintem tökéletes tavaszi előétel: a spárga „fettuccine” carbonara módra, azaz spargonara.

Hozzávalók 2 főre előételként:

• 400 g nagyon friss zöldspárga (lehetőleg hosszú, közép vastag sípok)
• 4 tanyasi, vagy bio tojás sárgája
• 3 ek frissen reszelt parmezán, esetleg grana padano
• 1 ek apró kockákra vágott pancetta, esetleg kolozsvári szalonna (elhagyható)
• 1 ek vaj
• frissen őrölt feketebors
• só (himalájai gyémántsó)

Elkészítés:

A spárgát alaposan megmossuk, ne maradjanak homokszemcsék a fejrésznél. A fás végeket levágjuk, a pikkelyeket leszedegetjük. Ezután egy nagyon éles burgonya hámozóval egy vastagabb vágódeszka élén a fej tövéből kiindulva vékony szalagokra vágjuk és a végén a megmaradt spárgafejeket hosszában kettévágjuk. A tojások sárgáját összekeverjük sóval, kevés borssal. Egy szélesebb wok formájú, vagy magasabb falú serpenyőben kevés vajon megpirítjuk a szalonnát, majd kivesszük, félretesszük. Ha kevés zsiradék maradt benne, teszünk hozzá még egy kis vajat, rátesszük a spárgafejeket és kicsit pirítjuk, picit sózzuk, majd félkészre pároljuk. Most beletesszük a metélt spárgát és közepes lángon roppanósra pároljuk, 2-3 perc alatt. Ha már úgy tekeredik, mint egy tészta, akkor jó. Ne essen nagyon össze, inkább maradjon jó roppanós.

Lekapcsoljuk a hőt, ne legyen forró a serpenyő, mert a tojás megsül. Utána rászórjuk a szalonnát, ráöntjük a tojásokat és hozzáadjuk a reszelt parmezánt és finoman kevergetve, rázogatva hagyjuk, hogy a tojás kissé besűrűsödjön, krémesedjen. Azonnal forrón tálaljuk a maradék parmezánnal meghintve, tekerhetünk még rá borsot, díszíthetjük kis borsó-kaccsal.

Most inkább a ravioliról ejtenék pár szót, mert ennél az ételnél a csirkecomb csak egyfajta plusz protein löket, mivel ez a „köret” a gombamártással is remekül működik, mint komplett fogás. A ravioli is az a töltött tészta, amibe szinte bármi (illetve, bármi azért nem) kerülhet töltelék gyanánt, csak a fantáziánk szabhat határt. A fantázia nálam most a juhtúróig és a medvehagymáig terjedt, mivel én ezt most egy kellemesen tartalmas gombamártással szándékoztam tálalni. Vettem hát a piacon jóféle házi juhtúrót (nagyon finom, nem túl csípős), gondoltam ebből jó töltelék lesz a raviolihoz egy kis friss tehéntúróval és természetesen a medvehagymával. Szerintem medvehagymához kevésbé illik az édeskés olasz ricotta, az inkább való a spenóthoz. Összességében az étel (a csirkecombbal) nagyon finom lett. A ravioliban a lágy, de karakteres túró íze és a medvehagyma finom fokhagymás aromája jól harmonizál a markáns ízű gombamártással, ami még a csirkéhez is nagyon passzol.

Nem az a klasszikus Stroganoff, már csak azért sem, mert az bélszínből készül, mint a Gundel-tokány, és ha manapság érett bélszínhez jutok, nincs szívem feltrancsírozni. Gordon Ramsay egy receptje ihlette ezt az ételt. Egyszer már régebben megcsináltam az eredeti recept szerint, nem volt rossz, de ez így szerintem sokkal finomabb. Amit viszont azóta is gyakran készítek, az a galuska megpirítva, tejjel, vagy tejszínnel. Nagyon jó lesz így a textúrája, ráadásul én mindig kézzel, kiskanállal szaggatom. Bátran ajánlhatom bármihez, amihez galuskát illik adni. Ránézve az összetevőkre azt gondolhatnánk, hogy ez is csak egy paprikás csirke féle étel, pedig teljesen más az ízvilága és ezt alapvetően a spanyol füstöltpaprikának köszönheti. Érdemes elkészíteni, mert egyszerűen és elég gyorsan megvan.

Tudom furcsa, hogy egy brokkoli bázisú levest nevezek borsóhajtás krémlevesnek, de aki már készített „levelekből”, úgymint rukkola, retek, medvehagyma krémlevest, az tudja, hogy kell egy jól pürésíthető alap, ami leggyakrabban valami burgonyaféle. Általában frissen szerzem be a hozzávalókat, de most a hűtőben talált brokkoli és egy elárvult brokkoli szár (a brokkoli szárát sokan levágják és kidobják, pedig szerintem nagyon finom, ugyanúgy, mint a káposzta torzsa ) adva volt és úgy döntöttem, ez jó alapja lesz a levesnek. A meghatározó ízt ugyanis majd a frissen szedett borsóhajtás borsós zamata adja. Abban biztos voltam, hogy az ízek harmonizálnak majd és olyan is lett, mint egy borsó-krémleves, és még is más.

Hozzávalók 2 főre:

• 250 g brokkoli és brokkoli szár, ha van
• 40 g friss borsóhajtás
• 5-6 dl húsleves vagy zöldségleves
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek crème fraîche
• frissen reszelt szerecsendió
• frissen őrölt feketebors
• só (himalájai kristálysó, vagy himalájai gyémántsó)

 Elkészítés:

A brokkoli rózsáit levágjuk nagyon rövid szár résszel, a többi részét feldaraboljuk apróra, de a vastag szár fás végét kidobjuk. A levest felforraljuk, a brokkoli feldarabolt szárát és a fokhagymát beletesszük és 5 percig főzzük, majd beletesszük a rózsákat is és további 3 percig főzzük. Ne főzzük túl, mert elveszíti színét és ízét is. Ha kész, egy két percig hagyjuk hűlni, majd hozzáadjuk a feldarabolt borsóhajtást és leturmixoljuk. Beletesszük még a crème fraîche-t és némi frissen reszelt szerecsendiót, frissen őrölt borsot és szükség szerint sózzuk, aztán turmixolunk még egyet-egyet rajta. Tálalhatjuk friss borsóhajtással, krutonnal, de adhatunk mellé pirított kenyeret, amire grill alatt kevés cheddar-t olvasztunk.

Úgy vélem, bőven megér egy posztot, főleg így tavasszal (most már tényleg tavasz van, sőt inkább nyár és remélem marad is), amikor már nagyon vágyunk friss zöldségekre, vitaminokra. Sajnos kevéssé ismerjük a borsó ilyenforma fogyasztását idehaza, nem úgy Ázsiában. Én is egy kínai utam alkalmával kerültem közelebbi kapcsolatba vele. Angliában is nagyon népszerű és kapható is (lásd a képen). Itthon sajnos nem kapható, és nem is tudom, egyáltalán termesztik-e a borsót ilyen célból. Komolyabb éttermekben azonban igen gyakran használják eme ízletes kis hajtást. Íze mint a friss borsóé, roppanós, lédús és tele vitaminnal (A, C), folsavval és akkor még nem beszéltünk arról, hogy rost-dús és alacsony zsírtartalmú (100 g mindössze 18 kalória), ami nagy előny, ha valaki vigyáz a vonalaira.

Mire is jó ez a növényke? A sima borsócsírával ellentétben, amit azért nálunk is fogyasztanak, jóval sokoldalúbb felhasználást tesz lehetővé. Csíraként a mungóbab, szójabab szerintem jobb. A borsóhajtás tulajdonképpen egy fiatal palántaszerű borsónövény, ami ilyenkor még kellően zsenge, 2-4 hetes korában fogyasztjuk. A fiatalabbak, ahol még kevésbé vannak kinyílva a levelek, fantasztikusak meleg salátákba, ázsiai módra dobva-rázva elkészítve, blansírozva, vajjal fokhagymával a parajhoz hasonlóan, krémlevesekhez. Pesztót is készíthetünk belőle. Fajtársa termésének zsenge magját tartalmazó (borsós) ételekhez is adhatjuk, újszerűen megjelenő textúraként, de akár egy sima burgonyapüréhez is. Jól passzol hozzá a fokhagyma, menta, torma. Lombosabb hajtásokat ehetjük salátaként, vagy keverhetjük más salátához is különféle öntetekkel. Egy-két „szexi” kacsos hajtással szépen díszíthetjük is fogásainkat – nem kell mindig petrezselyem vagy turbolya. Ha az interneten rákeresünk a „pea shoots” kifejezésre, rengeteg fotót és receptet találunk a felhasználását illetően, majd én is igyekszem jó néhány bevált borsóhajtásos receptemet közzétenni.

Jó, jó, de ha nálunk nem kapható, akkor hol szerezzünk? Neveljünk mi magunk! Az az igazság, hogy nagyon könnyű termeszteni, igénytelen, gyorsan nő. Teraszon, balkonon, konyhaablakban, nagyobb méretű műanyag tálcákban, kisebb (gyümölcsös) faládákban nevelhető. Egy-egy ételhez elég sok kell belőle, ezért nem érdemes kis cserepekkel bíbelődni. Főleg, ha rákapunk erre a friss saját termesztésű zöldségre. Termesztéséhez használhatunk szinte bármilyen kerti földet, komposztot, én általában zsákos fűszernövényföldet használok. Vetőmagként lehetőleg bio csíramagot veszek, de bármilyen vegyszermentes vetőmag megfelelő hozzá. Általában vetés előtt a borsókat be kell áztatni 24 órára, bevallom én nem szoktam, mert így is gyorsan csíráznak és nőnek. Ez a képen is látható. 6-8 centi vastagon elterítjük a földet a termesztő edényben és kissé lenyomkodjuk, majd egyenesre simítjuk, meglocsoljuk és jó sűrűn rászórjuk a borsót, az sem baj, ha egymás mellé kerülnek, hiszen csak hajtásnak termesztjük. Rászórunk kb. egy borsónyi földet és újból megöntözzük és utána már csak várni kell a termést. Fajtától függően 2-4 hét múlva már ehetjük is. Legutóbb cukorborsót vetettem (40 g) és 10 nap alatt megnőtt (lásd a képen).

Természetesen időnként öntözzük, naponta, kétnaponta nézzünk rá, ne hagyjuk kiszáradni. Ha azt akarjuk, hogy folyamatosan legyen borsóhajtásunk 5 naponta vessünk el egy adagot. Hideg időben azért lassabban nő, meleget és a napfényt meghálálja. Betakarításkor a legalsó levélkék fölött vágjuk és ilyenkor a legtöbb hajtás újra nő, bár az már nem lesz olyan szép. A letermett földet ne dobjuk ki, ha tudjuk komposztálni, remek talaj lesz más növény számára.

A piacon szép, erdőben szedett medvehagymát sikerült szereznem és még vízben sem tartották (a vízben tartott medvehagyma hamar sárgul és íztelenedik, legjobb hűtőben tartani, ha muszáj, de legjobb egyből felhasználni). A medvehagyma krémlevesekhez mindig kell valami, amitől krémszerűvé válik a lé, most úgy gondoltam, káposzta félékkel teszem azzá, hiszen fokhagymás ízvilága remekül illik ezekhez is. Így vettem egy kisebb kelkáposztát és egy karalábét is. Jó, tudom, hogy mindegyikükből külön-külön is jó kis levest lehet készíteni, de én most így szeretném. Akkor ez most egyfajta zöldség krémleves lesz és a hozzávalók alapján legyen tél-tavasz krémleves, már csak azért is, mert az idén a tavasz elmaradt.